Országos Kéktúra

 

Bányász-hegyi erdészház  - Péliföldszentkereszt

 

 

 

 

2010. február 27-28

 

Győrből a 11.31-es gyorsvonattal indultam Tatáig. Innen pedig busszal Tardosra. A faluba 12.40-re értem.

Az idő változóan felhős, inkább napos, de erősen szeles. A hegyek közt viszont már szélcsendes idő fogadott.

A faluból a hegyek felé vettem az irányt, és az erdészeti úton elindultam a Bánya-hegyi erdészházhoz ahonnan kezdem a kéktúra következő szakaszát.

Az erdészház nem épp szívderítő állapotban van, hogy épp felújítják, vagy elindult az enyészet útján nem igen lehet eldönteni.

A fal felirat szerint 1941-ben épült.

 

 

 

A nagy fa alatt a pecsételős helyen, épp egy turista pár fogyasztotta szendvicseit, pecsételés után magam is lepihentem, és elfogyasztottam 2 szendvicset, meg egy kis édességet.

 

Folytatva az utat, úgy döntöttem, hogy letérve az útról, toronyiránt felmegyek a Gerecse tetejére, hátha sikerül szép kilátást találni.

Az erdő eleinte hó mentes, kora tavaszi hangulatú volt, de ahogy egyre magasabbra értem, úgy sűrűsödtek a hó foltok.

Míg aztán összefüggő hótakaróvá vált az egész hegytető. Néhol még egész vastagon tartotta magát.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


Szépen látszanak a környező hegyek, Pilis, Vértes, még a Börzsöny

Vonulata is felsejlik halványan.

Az Esztergomi Bazilika is szépen kivehető a távolban.

 

                                                                                                                

 

 

 

 

 

 

 

 

 

                                                                                                                Pisznice

 

 

 

 

Leérve a hegyről, pecsételés a Gerecse fogadónál, egy tehén és borja társaságában, akik nem bírva a kíváncsiságukkal hozzám futottak.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Délután fél öt van, sötétedésig nagyjából még 1.5 óra van hátra, mivel Pusztamarotón szándékoztam éjszakázni, az pedig innen egész közel van. Úgy döntöttem elnézek Pisznice felé.

Pisznicére amúgy is szentelni akarok a későbbiekben egy egész napot, gondoltam a maradék 1 órában feltérképezem a hegy déli oldalát.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

                                                                                                                      

                                                                           

                                                                                                                 A tábla ellenére 2 kocsi is parkolt a területen, a

                                                                                                                 családi kiruccanástól pedig hangos volt az erdő.

                                                                                                                 Tényleg miért mennek az emberek a természetbe

ordibálni, kiabálni???  Gyorsan ott is hagytam

a területet, sok volt a hangzavar így hirtelen.

Irány Pusztamarót

„Pusztamarót  a Gerecse jelentős emlékhelye. Az 1526-os pusztamaróti csatának állít emléket, amelyaz ugyanabban az évben bekövetkezett mohácsi tragédia mellett kevéssé ismert esemény.

A mohácsi csatavesztés után a menekülő magyar sereg és a lakosság Pusztamaróton sánccá erősített szekérvárat alakított ki, ahonnan ki-kitörve veszteségeket okoztak a törököknek.

A török hadak azonban végül 16.000 fős, ágyúkkal felszerelt sereget vetettek be az egyre gyengülő védők ellen. A harcokban összesen 25.000 ember vesztette életét a maróti tisztáson.

A kegyetlen csata emlékét napjainkban is "Emberölő-völgy"-nek nevezik. Az egykori falu helyén kialakult Pusztamarót település az 1970-es években néptelenedett el.  Emlékét a temető őrzi.”

 

Az útmelletti rét remek pihenő hely lesz éjszakára, sátrat nem hoztam, így a szép csillagos ég lesz a sátram.

Ahogy leszállt az est, úgy elevenedett meg az erdő, eleinte kellemes is volt az erdei élet neszeit hallgatni.

De egy idő után olyan hangos lett az erdő, hogy elég volt el aludni. / egy kedve bagoly egy közeli fát szemelte ki magának, és igencsak hangos volt a mondanivalója /

A Telehold, szépen megvilágította a rétet és az erdőt egyaránt.

                                                                                                                 Az éjszaka nem volt vészes, melegem nem volt, de nem is

                                                                                                                 fagytam meg. Reggelre a párnaként használt pulóveren

                                                                                                                 kullancs pihent. Szóval megjelentek, jó lesz figyelni erre.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A pusztamaróti emlékhely, Kovács György szobrászművész alkotása

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Tovább az 2. nap utolsó helyszínére Péliföldszentkeresztre.

 

Vaskapu:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Baloldalon Som-berek a Hajdúugratóval:

                                                                                                                

„Egyesek szerint egy katona, mások szerint egy üldözött

                                                                                                                 szerelmes pár ugrott le a sziklákról”

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Péliföldszentkereszt

„Péliföldszentkereszt országosan ismert búcsújáróhely. Bár története csak mintegy három évszázadra tehető vissza, mégis Komárom-Esztergom megye egyik leglátogatottabb kegyhelye, ősi zarándokhely, mely a 633 méter magas Gerecse nyúlványa és a 374 m magas Öregkő hegy lábánál fekszik. Zarándokhelyi jellegéről a Visitatio Canonica azt írja, hogy 1730. május 30-án egy sántán született gyermek itt csodálatosan meggyógyult.”

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szent-kút

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Először Pél - Pély néven 1265-ben és 1291-ben említik az okiratok.

1338 óta a terület az esztergomi érsekség pusztája.

Középkori templomának romjai 1700 elején még álltak a mai

templom helyén.

Barkóczy Ferenc hercegprímás kolostort építtet a nazarénusoknak,

 akik 1763 - 70 között működnek itt.

 

Utánuk a pálos rend letelepedését kísérelték meg a prímások

először 1866-67, majd 1903-1906 között.

1913 novemberétől a kegyhelyet Don Bosco Szalézi Társasága

veszi át.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  

 

 

Délre végeztem is a 2 napra tervezett úttal, még el kell jutnom Bajótra, ahonnan busszal el tudok menni Nyergesújfalura, onnan pedig Győrbe.

A tervek szerint így lett volna, de kicsit másképp alakult.

A buszsofőrtől a jegy vétel után megkértem, hogy mivel nem vagyok ismerős a környéken, álljon majd meg a kért állomáson.

Segítőkész is volt, hogy majd szól, de közben át kellett szállni egy másik buszra, az előző vezető is jött az új busszal, de aztán olyan lelkesen beszélgetett egymással a két sofőr, hogy azt vettem észre el is hagytuk Nyergest.

Gondoltam megkérdem mi a helyzet, hát elfelejtett szólni, no de sebaj, tudnak megállót ahol megáll az Esztergom-Győr járat.

Remek, akkor ott leszállok mondtam.

Mondanom se kell, a győri járat úgy elhúzott mellettem 100-al mint a huzat, pedig aztán lelkesen integettem neki, de nem hatotta meg a vezetőt.

Kint a préri közepén egész jó lett a hangulatom  :- )

Telefonos segítségkéréssel ki bogoztuk hogyan tudok közelebb jutni Győrhöz. k  : -) /

Így aztán átszállásokkal, eljutottam Tatára, és hab volt a tortán hogy a gyors vonat is késett 15 percet / bár ez nem meglepő tudom /

A késés ahhoz elég volt, hogy Győrben lekésem a következő csatlakozást, így este 7-re haza értem. / így a kevesebb, mint 100km távot 7 óra alatt sikerült megtenni tömegközlekedéssel. Nem is értem miért csodálkoznak az illetékesek, hogy egyre kevesebben utaznak busszal/vonattal… /